Milyen általános várakozás van ezzel az lehetőséggel szemben és miért gondolják sokan, hogy jelentős változást hozhat az ipar számos vagy akár mindegyik területén?

Az éppen aktuális gyártási módszerek és gyártósorok a múltban készültek akkor is, ha éppen most kerülnek bevezetésre. Így egy kis túlzással már bevezetésük pillanatában elavultnak tekinthetők, de finomítva ezt a kijelentést biztosan elmondhatjuk róluk, hogy már van vagy a közeljövőben lesz egy korszerűbb, egy hatékonyabb. Ezért a gyártási módszerünket, gyártósorunkat folyamatosan fejlesztenünk szükséges, hogy megtartsuk verseny- és ezzel profittermelő képességünket. A fejlesztésekhez elengedhetetlen a digitalizáció valamilyen formája, és kijelenthetjük, hogy a legkisebb beruházással megvalósítható, legkönnyebben alkalmazható eszközök a digitalizációban találhatóak, hiszen akár egy szenzor felszerelésével kiválthatunk vagy egyszerűsíthetünk munka és/vagy ellenőrzési folyamatokat, amelyek aztán felszabadítanak erőforrásokat, illetve megelőznek nagyobb meghibásodásokat, bizonyos esetekben akár termeléskiesést.

A digitalizációban sok terület létezik, ide tartoznak a ma divatos Ipar 4.0 gyűjtőfogalom alatt futó különböző célú szenzorhálózatok is.

A digitalizációs út első lépéseként az ipar 4.0 alá tartozó IOT (Internet of Things) megoldások közül a könnyen telepíthető és alkalmazható szenzor alapú távfelügyeleti megoldások bevezetését javaslom. Hiszen szinte minden gyártósornak és telepnek vannak olyan pontjai, ahol egy vagy több berendezés önállóan működik, nem tartózkodik a közelében folyamatosan kezelő személyzet, ilyen esetekben a megfelelően elhelyezett vagy már más célokból (pl. helyi vezérlés) beépített szenzorok adataiból pontosan látható valós időben távolról is, hogy a berendezés megfelelően működik-e vagy sem.

Az IOT megoldások alapeleme a központi adatgyűjtő rendszer és az adatok megjelenítéséért felelős grafikus felület. Ezen két rendszerelem segítségével a szenzorok adatai tárolhatók és megjeleníthetők, de a távfelügyelet lényege, nem az, hogy nézzük a felületet, hiszen ez rettentő erőforrás igényes lenne és kisebb üzemek, akik nem tudnak erre állandó személyzetet biztosítani elesnének eme lehetőségtől. A megoldást az IOT platformon belül található automatikusan működő szabálykezelő rendszerek jelentik. Ezek a rendszerek email vagy sms formájában ki is  tudják küldeni a riasztásokat, így a felhasználóknak nem kell egy felületet nézniük, hogy értesüljünk arról, ha a berendezésünk nem megfelelően működik.

Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy egy távfelügyeleti rendszer bevezetése nem ér véget az IOT rendszer és a kapcsolódó szenzorhálózat telepítésével, minden esetben szükséges hozzárendelni és meghatározni az üzleti folyamatokat is. A nem várt események riasztásokat generálnak, ezekre reagálni kell és a meghibásodásokat ki kell javítani, ezért a fejlettebb rendszerekhez munkalapkezelő alrendszerek is tartoznak, illetve már bevezetett vagy bevezetésre kerülő munkalapkezelő, vezénylő rendszerek illesztésére is van lehetőség.

Egy egyszerűbb, könnyen telepíthető és alkalmazható IOT technológiákból felépülő távfelügyeleti megoldás bevezetése sem anyagi, sem erőforrás oldalról nem jelent jelentős ráfordítást, így még egy mikrovállalkozás is megengedheti magának.

Összességében elmondható, hogy az alacsony beruházási költségek és a rövid bevezetési idő, már csak a termelési költségeket tekintve is gyors megtérülést indukál, de ha mindehhez még hozzávesszük, hogy egyúttal javul a gyártási minőségünk és így a versenyképességünk, könnyen belátható, hogy minden értelemben megéri digitalizálni és korszerű Ipar 4.0 eszközöket bevezetni.

Következő cikkben az Ipar 4.0 rendszerek bevezetésének további előnyeit mutatom be.