Az AR technológia nem egy okosabb VR. A virtuális valóság technológiát elsősorban a szórakoztatás egy lehetőségeként ismerjük, bár felhasználási területei jóval túlmutatnak a VR szemüvegek varázslatos világán. Ugyanakkor elsődleges célja egy mesterséges, tehát nem valós világ minél valósághűbb bemutatása. Ezzel szemben az AR technológia, ami az angol Augmented Reality, tehát kiterjesztett valóság rövidítése, a virtuális és a valóságos világ kombinációja. A technológia a valós környezetet láttatja, miközben kivetítők, szemüvegek, később akár kontaktlencsék által a valóságban nem látható, digitális tartalmakat is megjelenít. Egy példával megvilágítva: már létezik az az eszköz, melynek köszönhetően a GPS által felvázolt útvonalterv nem a telefon képernyőjén, hanem magán az úton látható az orrunk előtt. Könnyű elképzelni, hogy milyen lehetőségeket jelent, ha a gyártósor mellett álló operátor úgy nyúlhat a munkadarabhoz, hogy azon fényjelzés, rövid utasítás, vagy akár kis videó mutatja, hogy hova és hogyan kell illeszteni az alkatrészt. Közben egy 3D infrakamera figyeli a végrehajtott mozdulatokat, és jelez, ha hiba történik. Az eszköz tehát be is avatkozik, ha kell, ezáltal az operátor idejében tud korrigálni. Mindez nem a jövő: ilyen smart támogatóeszköz létezik, világszerte számos gyárban alkalmazzák, és már hazánkban is elérhető.

A VR-rel kapcsolatban sokan tartanak attól, hogy a virtuális valóság „beszippantja” a felhasználót, sőt, olyan eseteket is feljegyeztek, amikor valaki enni és aludni is elfelejtett, míg a fején volt a VR szemüveg. Az automatizálást eleve sokan olyan változásnak tartják, ami elértékteleníti az emberi munkát, megfosztja méltóságától. Ugyanakkor a valóságban a folyamat épp ellenétes irányú: a legtöbb esetben a munkaerőhiány szüli meg az igényt az ipari automatizálásra. A munkaerőeloszlás területileg meglehetősen egyenetlen, és bár mindenki azt szeretné, hogy se üresen álló üzemcsarnok, se munkanélküliség ne legyen, ez a vágyunk valóságidegen.

Szinte természetes, hogy a kiterjesztett valóság technológia kapcsán is megjelentek már a negatív vélemények: sokan azt hangoztatják, hogy egy ilyen berendezés leszoktatja az embereket a gondolkozásról. Ezzel szemben akik napi szinten használnak AR technológiát alkalmazó ipari okos eszközt, kivétel nélkül azt mondják, hogy jelentősen megkönnyíti és gyorsítja a munkájukat. Az a cégvezető pedig, akinek adódott már problémája abból, hogy a képzetlen munkaerő betanítása további munkaerőt vont el a termelési folyamatoktól, a junior kolléga hibaszázaléka, munkatempója vagy akár nyelvi akadályai csökkentették a termelékenységet, könnyen belátja, hogy egy ilyen eszköz esetén milyen rövid idejű megtérülési rátával kell számolni.

Fontos tudni, hogy a jelenleg a hazai iparban használt munkafolyamat-támogató eszközök csupán bemutatják az elvégzendő munkafolyamatot, használatukkor a digitális információ és az analóg valóság nem kapcsolódik semmilyen módon. Ezért ezek nem tekinthetők kiterjesztett valóság technológiát használó berendezéseknek. Az operátor nézi a monitort, értelmezi az ott látottakat, majd megpróbálja leutánozni a munkadarabon. Fel- és lepillant, gondolkozik, összevet. Mindez hibaforrás és időpazarlás. Az AR rendszerekre viszont igaz, hogy az egész több, mint a részek összessége: nemcsak, hogy magán a munkadarabon mutatja a következő lépést, legyen szó akár egy autó karosszériájáról vagy nyáklapok ültetéséről, de egyúttal validálja is a tevékenységet, sőt, igény esetén a rögzített adatokat azonos időben a vállalatirányítási rendszerbe is integrálja. Nevezhető az összeszerelési folyamat virtuális asszisztensének is, hiszen a szakember „válla fölött átnézve” irányítja a kezét és együtt gondolkodik vele.

A jövő tehát a kiterjesztett valóságé. Magas értékképződést biztosít, megelőzi az emberi hibát, leegyszerűsíti a munkaerő kezelést, és visszaszorítja a garanciális eseteket. Rendkívüli rugalmasságának köszönhetően nehéz elképzelni olyan szektort, sőt, iparágat, ahol ne találkoznánk vele a nem is olyan távoli jövőben.