Innoskart magazin

A kiterjesztett valóság (AR) térnyerése a gyártóüzemekben

A folyamatosan változó külpolitikai és világgazdasági helyzet nehezen tervezhetővé teszi a gyártási folyamatokat. A korábban csak fenyegető munkaerőhiány mára mindennapos problémává vált. Az ipari automatizálás és a robotika számos vállalatnak nyújt segítséget, egyúttal minőségjavulást és egyenletes termelési folyamatokat is eredményez. Ugyanakkor nem minden cég akar, vagy tud az automatizálás irányába elindulni. A változó igényeket lekövetve, vagy szerencsés esetben megelőzve a tudományos fejlesztések is folyamatosan nyitnak az elmélet felől a gyakorlat irányába. Az AR, vagyis kiterjesztett valóság technológia az egyik olyan aktuális fejlesztési irány, mely az emberi munkaerőt nem kiváltva, hanem azt támogatva mutat a selejtszám csökkenése és a munkaerőhiány problémák megoldása felé.

Az AR technológia nem egy okosabb VR. A virtuális valóság technológiát elsősorban a szórakoztatás egy lehetőségeként ismerjük, bár felhasználási területei jóval túlmutatnak a VR szemüvegek varázslatos világán. Ugyanakkor elsődleges célja egy mesterséges, tehát nem valós világ minél valósághűbb bemutatása. Ezzel szemben az AR technológia, ami az angol Augmented Reality, tehát kiterjesztett valóság rövidítése, a virtuális és a valóságos világ kombinációja. A technológia a valós környezetet láttatja, miközben kivetítők, szemüvegek, később akár kontaktlencsék által a valóságban nem látható, digitális tartalmakat is megjelenít. Egy példával megvilágítva: már létezik az az eszköz, melynek köszönhetően a GPS által felvázolt útvonalterv nem a telefon képernyőjén, hanem magán az úton látható az orrunk előtt. Könnyű elképzelni, hogy milyen lehetőségeket jelent, ha a gyártósor mellett álló operátor úgy nyúlhat a munkadarabhoz, hogy azon fényjelzés, rövid utasítás, vagy akár kis videó mutatja, hogy hova és hogyan kell illeszteni az alkatrészt. Közben egy 3D infrakamera figyeli a végrehajtott mozdulatokat, és jelez, ha hiba történik. Az eszköz tehát be is avatkozik, ha kell, ezáltal az operátor idejében tud korrigálni. Mindez nem a jövő: ilyen smart támogatóeszköz létezik, világszerte számos gyárban alkalmazzák, és már hazánkban is elérhető.

A VR-rel kapcsolatban sokan tartanak attól, hogy a virtuális valóság „beszippantja” a felhasználót, sőt, olyan eseteket is feljegyeztek, amikor valaki enni és aludni is elfelejtett, míg a fején volt a VR szemüveg. Az automatizálást eleve sokan olyan változásnak tartják, ami elértékteleníti az emberi munkát, megfosztja méltóságától. Ugyanakkor a valóságban a folyamat épp ellenétes irányú: a legtöbb esetben a munkaerőhiány szüli meg az igényt az ipari automatizálásra. A munkaerőeloszlás területileg meglehetősen egyenetlen, és bár mindenki azt szeretné, hogy se üresen álló üzemcsarnok, se munkanélküliség ne legyen, ez a vágyunk valóságidegen.

Szinte természetes, hogy a kiterjesztett valóság technológia kapcsán is megjelentek már a negatív vélemények: sokan azt hangoztatják, hogy egy ilyen berendezés leszoktatja az embereket a gondolkozásról. Ezzel szemben akik napi szinten használnak AR technológiát alkalmazó ipari okos eszközt, kivétel nélkül azt mondják, hogy jelentősen megkönnyíti és gyorsítja a munkájukat. Az a cégvezető pedig, akinek adódott már problémája abból, hogy a képzetlen munkaerő betanítása további munkaerőt vont el a termelési folyamatoktól, a junior kolléga hibaszázaléka, munkatempója vagy akár nyelvi akadályai csökkentették a termelékenységet, könnyen belátja, hogy egy ilyen eszköz esetén milyen rövid idejű megtérülési rátával kell számolni.

Fontos tudni, hogy a jelenleg a hazai iparban használt munkafolyamat-támogató eszközök csupán bemutatják az elvégzendő munkafolyamatot, használatukkor a digitális információ és az analóg valóság nem kapcsolódik semmilyen módon. Ezért ezek nem tekinthetők kiterjesztett valóság technológiát használó berendezéseknek. Az operátor nézi a monitort, értelmezi az ott látottakat, majd megpróbálja leutánozni a munkadarabon. Fel- és lepillant, gondolkozik, összevet. Mindez hibaforrás és időpazarlás. Az AR rendszerekre viszont igaz, hogy az egész több, mint a részek összessége: nemcsak, hogy magán a munkadarabon mutatja a következő lépést, legyen szó akár egy autó karosszériájáról vagy nyáklapok ültetéséről, de egyúttal validálja is a tevékenységet, sőt, igény esetén a rögzített adatokat azonos időben a vállalatirányítási rendszerbe is integrálja. Nevezhető az összeszerelési folyamat virtuális asszisztensének is, hiszen a szakember „válla fölött átnézve” irányítja a kezét és együtt gondolkodik vele.

A jövő tehát a kiterjesztett valóságé. Magas értékképződést biztosít, megelőzi az emberi hibát, leegyszerűsíti a munkaerő kezelést, és visszaszorítja a garanciális eseteket. Rendkívüli rugalmasságának köszönhetően nehéz elképzelni olyan szektort, sőt, iparágat, ahol ne találkoznánk vele a nem is olyan távoli jövőben.

A szerzőről:

Rigó Zoltán

SUA Manager

Rigó Zoltán a Sheldon Industries alapítója és SUA Managere. A vállalat az ország több pontján megtalálható, családi tulajdonban lévő fajsúlyos gépészeti gyártóüzemek mellé nőtte ki magát, felismerve az Ipar 4.0 és az automatizálás jelentőségét és megkerülhetetlenségét az előremutató iparági tendenciák tekintetében. A Sheldon Invest először az autóiparban vetette meg a lábát, olyan referenciákat tudva magáénak, mint az Audi, a Jaguar, VW, Continental vagy a BMW.

Az aktuális gazdasági trendek ugyanakkor ráébresztették a Sheldon Industries menedzsmentjét, hogy az automatizálás, bár nyilvánvalóan a jövő útja, egy bizonytalanná váló financiális környezetben nem nyújthat minden gyárnak, gyártóüzemnek azonnali megoldást. Rigó Zoltán és csapata egy a kiterjesztett valóságot, vagyis az AR technológiát alkalmazó megoldást kínál azoknak, akik  – elsősorban a hiányos, vagy képzetlen munkaerőből adódó – gyártási fennakadásaikat nem az automatizálás bevezetésével vagy bővítésével kívánják megoldani.